Azt mondják, ha valakit elveszítünk az élet nem áll meg. Nem tudom. A Nagypapám elvesztésekor meghalt a lelkem is egy kis időre és nehezen kaptam vissza. Nem tudom mit kell mondani, nem tudom, hogyan kell viselkedni. Nem akarok képmutató lenni és nem akarom, hogy úgy tünjön csak udvariasságból teszem, amit teszek. 
A legjobb Nagymama volt a világon. De komolyan. Amikor kicsik voltunk rengeteg időt töltöttünk Nála (persze csak, amikor nem lovastáborban voltunk). Mindig csinált húslevest, de dupla adag tésztával, mert tudta, hogy az a kedvencünk. Nagymamámként szerettem, mégis úgy érzem, hogy a gyászom semmit sem ér. 
Ott álltam pont a legeslegjobb barátnőm mellett és nem tudtam neki semmit sem mondani. Akkor érzéketlen vagyok?  Segíteni akarok, mondani valamit, de nem merek semmit sem tenni, mert félek hogy rosszat szólok, vagy teszek. 
Hiányzol Erzsi mama! A szívünkben örökké veled leszünk és valahányszor húslevest eszünk Rád gondolunk! Megígértem, hogy vigyázok az unokádra, amikor bekerült a kórházba és tartom az ígéretem! Jóban-rosszban mellette leszek!

Egy régebbi cikket feltöltöttem Nektek. Itt találjátok. Ne haragudjatok rám, majd jelentkezem! :(

Sziasztok Kedveskéim!
Kicsit eltüntem a hétvégére, és valószínűleg a héten se sokat fogok fenn tobzódni, mert totál kikészített a "kedves" családom. Tegnap konkrétan reggel össze-cuccoltam a kutyát meg néhány ruhámat és a barátnőmnél húzom most meg magam. 
Az egészben a legszebb, hogy azóta se keresett a "családom", csak az edző hogy huzzak ki holnap edzeni. 
Nem mondanám, hogy rózsás a helyzet, de én igyekszem minden megtenni: délután összeütöttem egy könnyed vacsit a barátnőmnek és családjának, legalább valami hasznomat lássák, illetve kivasaltam, mert jófejek és megérdemlik.

Na, de beszéljünk a frissekről. A barátnőm gyűlöli a Gyilkos Elméket (enyhe elvonási tüneteim vannak, de küzdök :P), ezért ezeréves filmeket néztünk tegnap egésznap és estére is letöltöttem párat. A frisshez ez úgy kapcsolódik, hogy filmzenéket hoztam a hétre. Egy kivételével az összes filmet láttam, ha valaki kitalálja melyiket nem láttam a 10-ből megmondhatja miről szóljon a kövi friss! Szóval tessék csak tippelgetni! De figyelem! Mindenki csak egyszer, és csalni nem ér! 
A tippeket a chatbe, vagy kommentbe várom! Sok sikert mindenkinek!

Igyekszem minnél előbb jelentkezni! Legyetek jók, xx
 

Sziasztok Édikék!
Tudom, hogy előbbre ígértem magam, de tegnap megtörtént A Katasztrófa. Csupa nagy betűvel. Lehet, hogy amire megírom a bejegyzést jéggé fagyok, de jelenleg önkéntes száműzetésemet töltöm a lovardában és a melegedőben akkora a zsivaly, hogy nem tudok koncentrálni, szóval muszáj a pacim boxából posztolni. 
Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap reggel vidáman felkeltem, elindultam edzésre. Amire kiértem elkezdett szakadni a hó, de valamilyen isteni szikra útján inkább neki álltam a szekrényemet kitakarítani. Estig tök jól el voltam, jöttek a csajok is, szóval szupi napom volt. Vacsoráig. Anya felhívott, hogy meglepetése van, vacsira húzzak haza. Jó lemondtam a sali-evést és rohantam haza. Komolyan mint a filmekben: madarat lehetett volna velem fogatni, tök jó kedvem volt, nem is gondoltam semmilyen bűnös dologra (lsd előző poszt). Szóval beléptem az ajtón és ott volt az egész família: a nagymamám, Anyám új anyósa és apósa, a sógora és az aktuális sógornője (aki 2 évvel idősebb nálam!!!), és Anyám huga a férjével, aki esküszöm az egész bagázsból a legnormálisabb (nem beszél magyarul, gondolom azért), az unokahugom, akihez képest Blair Waldorf messze nem sznob és a "kisédes" lányka mégcsak 14 éves. Szóval mindenki ott volt én meg csak néztem és annyit tudtam kinyögni, hogy "Ti mit akartok itt?". Tudom, hogy nem voltam épp kedves de totálisan sokkot kaptam és még mindig nem hevertem ki ezt az egészet. Reggel már 6-kor az istálló előtt vártam a többieket (7-re jöttek...) és komolyan elgondolkoztam, hogy beköltözök a melegedőbe jövőhét péntekig. Ugyanis a "Drága Nagynéném" és "kedves családja" addig lesznek NEMterhünkre (Anya szavaival élve). Lehet én vagyok az anti-szociális, de érzem, hogy a 20. szülinapomra ráncfelvarrást kell kérnem...

Ne haragudjatok, ha untattalak Titeket, itt a friss, igyekszem minnél előbb újra jelentkezni. Gondoljatok rám, millió pussssz.

L.

Sziasztok!
Tombol a diétám és a pocikám. Sütit-csokit-kekszet-akármit enni akarok csak hízlaljon. De kibirom. Reggel arra riadtam fel, hogy OMG már megint keksszel tömtem magam álmomba...és milyen szép álom volt. Komoly szebb álmom nem is lehetett volna...
Nem, nem nyavalygok tovább. A lényeg, hogy azért jöttem, hogy megosszak Veletek valamit, amitől jobb lesz: Ti sütögethettek én meg álmodozhatok a régi szép időkről.

Két receptet is hoztam, mindkettő tutira hízlal, már a gondolatuk is. Az egyik egy tuti csokis keksz recept, amit bűn elrontani és bűn kihagyni, hogy ne süsd meg a hétvégén. A másik a nagy-nagy kedvencem, nyáron rendszeresen elkészítem, de télen is ugyanolyan finike tud lenni (gondolom én). Szóval tádám: egy ultra könnyed(én elkészíthető) túrótorta recept. Véleményem szerint ez a torta a specialitásom, az alapreceptet még évekkel ezelőtt találtam és azóta finomítgattam rajta, így sokkal könnyebb az íze és az elkészítése is. 

Hamarosan jelentkezem sminkes posztokkal is, de most futok edzésre (égjen a zsír!). Remélem nem fagyok oda a nyereghez, mert négyre mennem kell állásinterjúra (vegyes érzelmek, ne beszéljünk róla!). 

Legyetek jók, és kitartást: nyakunkon a hétvége!

L.

Sziasztok!
Sajnálom a hosszas hallgatást de rendet kellett tennem az életemben. Nem mindig minden olyan egyszerű, hiába vagyok töretlen optimista.
Először is meg kellett magamtól kérdezni a bűvős kérdést: Miért csinálom? Van értelme? Sokat nem kellett ezen gondolkoznom. Úgy gondolom, úgy érzem, hogyha már egy embert, egyetlen egyet, tudatosságra ébresztek, ha egy embernek segítek, akkor már jobb lettem. Ez vigasztalt kicsit és segített feledtetni a sok negatív élményt: amikor hallgattok, nem jöttök, de aztán eszembe jutott, hogy de igenis vannak akik jönnek és vannak akik írnak és miattuk nem szabad ezt feladni. Szóval meggyőztem magam és most újra itt vagyok.

Másodszor Anya bekeményített. Hiába dolgozok, most azt akarja, hogy végezzek el valamilyen felnőtt-képzést, nem akarja, hogy robotoljak egy irodában, ahol tényleg sokat túl órázok, de el vagyok a kis világomban. Abban igaza volt, hogy így szinte semmit nem edzek, már két hete nem ültem rendesen lovon és vészesen közelednek az első versenyek. Válaszút elé állított: vagy tovább gyűjtögetem a kis pénzikémet, hogy elköltözhessek, vagy lovaglok tovább, amit továbbra is finansziroznak. Nem kellett sokat gondolkoznom, és valószínűleg már találtam is új melót, ami mellett nyugodtan lovagolhatok. Minden nap. 

Harmadszor Bőszen csinálom a fogyókúrát, de egyenlőre még nem akarok róla nyilatkozni. Amit beleférek az eggyel kisebb farmer naciba, amit véletlen Berlinben vettem még ősszel, küldöm az infókat. Azt továbbra is fenntartom, hogy addig semmit nem ér senkinek, amíg nem isztok meg minimum napi 2 liter vizet és amíg agyban rajta nem vagytok teljesen a dolgon.

Hoztam frisseket Nektek, kedves Látogatóim. Először is lecseréltem a zenéket (ennyit arról, hogy tartom a vasárnapot). Illetve hoztam két cikket. A bolti cuccaim sorozat második és harmadik részét. 
Erősen gondolkozok rajta, hogy sminkes tanácsokkal is elkezdek foglalkozni. Ha érdekelne, írd meg valahová (komment,chat, v.k.) és már repítem is az első cikket Nektek!

Legyetek jók, hamarosan érkezek!