2016. 04. hét: Samantha Young - London Road 

Ismertető: Johanna egész élete a családja, főleg az öccse körül forog. Apa híján, egy tehetetlen anya mellett, kiskora óta ő egyengeti Cole sorsát. Kémia ide vagy oda, még a pasikat is aszerint választja ki, mekkora anyagi támogatást remélhet tőlük.
Cameron McCabe-hez azonban tagadhatatlanul vonzódik. Elég csak ránéznie a szexi pultosra, máris liftezni kezd a gyomra. És felötlik benne, mi lenne, ha most az egyszer a saját igényeit helyezné előtérbe. Cam is heves érdeklődést mutat Jo iránt, de a lány olyan áthatolhatatlan falat vont maga köré, hogy ember legyen a talpán, aki keresztüljut rajta.
Miután azonban Cam beköltözik a szomszédba, egyre nehezebben lehet megálljt parancsolni a bimbózó románcnak. Főleg mert Cam mindenáron meg akarja fejteni Jo titkát… még ha téglánként is kell lebontania a falat.   forrás

Véleményem: Samantha Young könyvét két éve kaptam névnapomra, éppen boldog párkapcsolatban éltem, felületesen elolvastam és feltettem a polcra. Már a szakításunk óta hívogatott a könyv, de mindig volt valami más, amit éppen olvasni akartam. Szóval a marathoni-Harry Potter olvasás után végre eljött a "mi időnk" ezzel a könyvvel. 
Totális kedvenc lett, annyira oda vagyok érte, hogy elmondani sem tudom. Szerettem minden egyes mozzanatát, és hála ennek a könyvnek és a kiváncsiságomnak felfedeztem magamnak a "New Adult(s)" könyveket, mint műfajt (erről bővebben az Olvasás kihívás leírása alatt található gyűjtő posztban olvashatsz).
Nézzük a negatívumokat, mert nem is én lennék ha nem lenne 1000+1 a tarsalyomban: nem szerettem Jot és az állandó hisztijeit és hogy ennyire nincs önbecsülése, az ilyen nők a való életben is kiborítanak. Sosem utáltam még ennyire szereplőket, mint Jo szüleit és Blairt (vicces, de ez van, Blair nem mindig lehet abszolút kedvenc).  És, amit a legeslegjobban utáltam, az az volt, hogy a 11. (vagy 13.??) fejezetben jöttek össze...Istenem minek ennyire sokáig húzni az időt, amikor már az első fejezet után egyértelmű a vége? Persze nem is azért olvassuk ezeket a könyveket, hogy freudi gondolataink támadjanak tőlük, de mééggiiisssss..
Nézzük a pozítivumokat: először is: azonnal kell nekem is egy Cameron, de komolyan! Attól függetlenül, hogy csinált magyarázat nélkül egy csomó hülyeséget és félreérthető dolgot, imádnivaló és totálisan oda vagyok érte. 
Szerettem a szereplők közül nagyonnagyon Jo "kis"Öccsét, lehet azért mert reménykedek benne, hogy egyszer még az én Öcsémből is lehet ilyen cukiság (a remény hal meg utoljára :P).
Ezt a kötetet egyébként ajánlom, hogy ne olvasd nyilvános helyen, ugyanis a legváratlanabb pillanatokban is igen-igen forró részek jöhetnek, amikbe igen könnyű belepirulni. ;)
Ez a kötet a Dublin Street "folytatása", amiről a következő posztban írok, mert én kivételesen felcseréltem a kettőt :D