2015. 49. hét: Paige Toon - Daisy nyomában

Rövid ismertető:  Az összetört szívű, ám kalandvágyó, huszonhat éves Daisy egy napon maga mögött hagyja Amerikát, és egy Forma-1-es csapathoz szegődik, hogy hoszteszként velük tartson kontinensről kontinensre. A száguldó cirkusz nyüzsgésében, az utazások, a lenyűgöző helyszínek, az izgalmas versenyek és fergeteges bulik világában a szerelemre is rátalál. A reggelijüket felszolgáló lány ugyanis az istálló mindkét rivális versenyzőjének szívét rabul ejti. Nemcsak álmai férfija, a sármos, szőke – ám foglalt – Will kerül hozzá egyre közelebb, de Luis, a macsós brazil sztárpilóta sem közömbös iránta. Bár érzései mást és mást sugallnak, Daisy kénytelen két jóképű pasival is flörtölni…  
forrás

 

Véleményem: Hogy is mondják? Ne a borítóalapján ítélj? Szóval, amikor letöltöttem, nem a borító alapján ítéltem, mert akkor le se töltöttem volna, hanem adtam egy esélyt a könyvnek. Úgy voltam vele, hogy hátha kellemes csalódás lesz, végülis egész jó kis sztorit ki lehetne hozni ebből az egészből (a leírás alapján).
Aztán elkezdtem olvasni. Nem akarom magam sztárolni, mert azt utálom, de kb. az első fejezet közepénél sejtettem, hogy ki lesz a végkifejlett. Persze a közepe táján az írónő tökéletesen meglepett Will-lel, de nem lővöm le a poént. A lényeget mondom. Egyszer olvasható, de nem ígérem, hogy végig fogod szenvedni. Kicsit kutakodtam a neten, és az írónő valószínűleg rengeteg Forma-1-es hibát vétett, szóval egy rajongónak kár is belekezdenie, de egy olyan embernek, aki csak delelni szokott a futamokon (mint én), annak nem fog feltünni az elvileg soksok ferdítés. 
Szóval, ha valaki miattam neki kezd, ne szidjon, én szóltam...:D De a véleményeteket meghallgatom, és szívesen beillesztem ide a cikkbe, hogy más nézőpontból is ajánlhassam (vagy NE...) a könyet!