Sosem értettem az emberi kegyetlenséget és butaságot. Egyszerűen nem és nem. Miért kell ezt? Nem értem. Nyilván, ha érteném nem itt blogolnék, hanem valahol máshol lennék, de a szívem szakad meg, hogyha Párizsra gondolok. 
Egésznap Párizs járt a fejemben és az, hogy meddig fajulnak még a dolgok? Fáj a szívem a fények városáért, mégis valamiféleképpen elragadó, hogy a világ most, hogy összefog. A facebook üzenőfalam ettől hangos, és az internetes média is (tv-t elvből nem nézek, csak hogyha muszáj).
Gondoljatok Párizsra. Gondoljatok azokra az emberekre. A családjukra, a hozzátartózóikra. És gondoljatok azokra is, akik ezt elkövették: őket is sajnálni kell, hiszen valami elvezette őket idáig: talán, hogy betegek. Nem fizikailag. Mentálisan és az rosszabb.

Örüljetek, hogy "biztonságban" van a családotok, és örüljetek az életnek. Legyetek jók!

"When the city of lights goes dark, the rest of the World lights up for her" 🇫🇷❤ #PrayforParis

cikkek még (x) (x)

Ne haragudjatok, de ma se kihívás, se cikk nem lesz, ebben a helyzetben ne is várjátok el senkitől, aki csak kicsit is gondol a nagy világra. 

Holnap érkezem "igazi" frissekkel.
Béke veletek. L